Feljutottak a csúcsra! Az utóbbi tíz évben rendre másodikok, harmadikok vagy negyedikek voltak a hazai egyesületi listán, tavaly viszont leelőztek mindenkit: 2005-ben a bajai Mogyi Sportegyesület bizonyult Magyarország legjobb triatlon és duatlon klubjának. Baja város és Bács-Kiskun megye egyik leghíresebb és legeredményesebb sportegyesülete kiváló évet tudhat maga mögött.
Borbély Miklós klubvezető-edző még most is azt vallja, amit tíz évvel ezelőtt. Éspedig, hogy az egészséges életmódra való nevelés a legfontosabb. Mozogjon, sportoljon a gyerek. De amikor élsportról is szó esik, akkor azt is azonnal hozzáteszi: ennyi pénzből ennyire képesek, a Mogyi SE Baja a jövőben is utánpótlás-nevelő egyesület marad. Vele beszélgettünk.
– A hazai klubok versenyében az utóbbi évtizedben rendre a 2., a 3. vagy 4. helyen végzett a bajai triatlonklub, 2005-ben viszont összejött az első helyezés. Tavaly a Mogyi SE bizonyult Magyarország legjobb triatlon és duatlon egyesületének. Várta már, hogy első legyenek?
– Ahogy eddig sem, úgy ezután sem foglalkozunk azzal, hogy az év végi összesítésben a hányadik helyen végzünk. Most sem gondoltam arra, hogy elsők leszünk. Természetesen örülünk az elismerésnek. Ez egy plusz jutalom számunkra és egy szép ajándék tőlünk a jubileumát ünneplő, immár 15 éves főszponzorunknak.
– Az is ünneplésre adhat okot, hogy tíz éves a bajai Mogyi Sportegyesület. Ilyen kettős jubileumra számított?
– Reméltem, hogy – akárcsak az előző években – ismét előrébb haladunk. Ha csak egy picit is, de sikerült. Ha nem is látványosan, de fejlődtünk. Ezúttal nem volt egy-két olyan hatalmas nemzetközi eredményünk, aminek hallatán felkapják fejüket az emberek, hanem az egyesület összes versenyzője teljesített jobban. Mondhatnám úgy is, hogy nagy átlagban – az újonc korcsoporttól a felnőttekig – mindenki jobban szerepelt.
– Még mindig az utánpótlás-nevelés a Mogyi SE fő profilja?
– Még mindig. Nem is tudunk mást tenni. Vidéki kis egyesületként nem is gondolhatunk arra, hogy a felnőtteket helyezzük az előtérbe. Erre nincs pénzünk. Az élsport horribilis pénzeket emészt fel, az ezzel járó kiadásokat nem a mi pénztárcánkhoz szabták. Éppen elég nagy gond számunkra, hogy élsportolóink nemzetközi versenyeken (világ- és kontinensbajnokságokon) való szereplését nekünk kell finanszíroznunk. Úgy gondolom, ezt nem nekünk kellene.
– Marad tehát az utánpótlás-nevelés?
– Elmozdulnánk mi az élsport irányába is, de hiába adottak erre a feltételek, ha nincs rá pénz.
– Mi lesz az itt nevelkedett és immár a felnőtt korba ért Mogyi-versenyzőkkel, Bajai Péterrel és Koch Renátával? Elmennek Bajáról, vagy maradnak?
– Nekik kell eldönteniük, hogy az, amit mi tudunk nekik biztosítani és amennyit mi tudunk rájuk költeni az elég, vagy a további fejlődésükhöz ennél több kell. Ehhez nem feltétlenül kell eligazolniuk Bajáról – örülnénk, ha maradnának! -, de az biztos, hogy a nemzetközi versenyeken való rendszeres szerepléshez egyéni szponzorokat kell találniuk maguknak.
– Megint visszatértünk a pénzhez…
– Ezt a szintet, ahová mostanra eljutottunk, ezután is tudjuk tartani számukra. De az ő fejlődésükhöz ennél többre van szükség! Mostantól elengedhetetlenül szükséges, hogy minél több Világkupa-futamon vegyenek részt. Ráadásul ez az olimpiára való kijutásnak is a feltétele, hiszen ott lehet gyűjtögetni az ötkarikás játékokon való induláshoz szükséges pontokat. Mi az utóbbi tíz évben munkánkkal és eredményeinkkel bizonyítottuk, hogy a bajai Mogyi Sportegyesületnél kidolgozott rendszer működőképes, az akkori gyerekekből olyan triatlonisták lettek, akik Magyarország határain túl is ismertek és elismertek. Innentől kezdve már nem csak rajtunk múlik a dolog.
– Milyen a Mogyi SE utánpótlása? Mit hozhat a jövő?
– Örömmel mondom, hogy a közvetlen utánpótlás – vagyis a „nagyok” után következők – nagyon jó! A juniorok és az ifisták ott vannak az élmezőnyben, az ország legjobbjai között. A rendszerünkből fakadóan a náluk fiatalabbakról nem az eredményesség szintjén kell beszélnünk. Nem azért, mert nincsenek jó eredményeik, hanem azért, mert náluk másra fektetjük a hangsúlyt. Az újonc, a gyermek és a serdülő korcsoportos sportolóinknál – fokozottan figyelve élettani adottságaikra – a technikai alapok elsajátítása a fontos. Semmi túlterhelés, „megszakítás”, fő a tanulás. A lényeg, hogy mosolyogjanak, jól érezzék magukat a gyerekek. Ez a munka az ifjúsági és junior korba érve hozhatja meg a gyümölcsét. A rendszer pedig, mint láthattuk, működik.
– Melyik a legemlékezetesebb és legfontosabb versenye 2005-ből?
– Minden kétséget kizáróan a debreceni duatlon Európa-bajnokság. Az öt egyéni magyar éremből hármat a Mogyi SE Baja sportolói nyertek meg. Ráadásul tették mindezt egy kiválóan megrendezett versenyen, szép számú és lelkes hazai közönség előtt. Nagy élmény volt!
– Most már bizonyítottan is Baján van Magyarország legjobb triatlonklubja, ráadásul a Mogyi SE sportolóinak külföldön is magas az ázsiója. Mindezek ellenére közel egy évtizede nem volt Baján triatlonverseny. Lesz a közeljövőben?
– Tervezzük. Méghozzá egy nagyobb versenyt, 2007-ben. Eddig nem volt rá kapacitás. Csatlakozni szeretnénk az idén induló Magyar Triatlon Tour versenysorozathoz. És ez – mivel nem csak az írott sajtó, hanem az elektronikus média is közvetíti majd – jó reklámlehetőséget biztosíthat Baja számára.
– Bajai Péter évek óta a francia élvonalban légióskodik, s erre az évre Koch Renátát is le akarja szerződtetni egy ottani I. osztályú klub. Mi lesz a francia kapcsolattal?
– A Magyar Triatlon Tour idei elindulásával valószínűleg megszűnik a francia kapcsolatunk. Nem lehet összeegyeztetni, hogy a Világkupa-futamokon, valamint a magyar és a francia élvonalbeli versenyeken is szerepeljenek. Koch biztos nem igazol Franciaországba, Bajai pedig ha szerepel is majd a Vendome színeiben, az eddigieknél kevesebb Francia Nagydíjon vehet részt.
– Ki követheti őket a magyar élmezőnyben? Kik azok a bajai fiatalok, akikre érdemes odafigyelnünk idén?
– Faldum Gábor, Bogdány Kenéz, Perlaky Ágnes. Ők hárman arra is esélyesek, hogy világ- és kontinensbajnokságon képviseljék Magyarországot és Baját. Az ő korcsoportjukban a hazai versenyeken Iván Márk és Kiss Ádám alkothat maradandót, a fiatalabbak közül pedig Pósa Szabolcs, Tari Zsófia, Ozorai Bálint és Heckenberger Alíz. Természetesen az is előfordulhat – mint az utóbbi években oly sokszor -, hogy néhány másik tanítványom nekem is kellemes meglepetést okoz. Úgy legyen.
